Egyszer az északi szél és a nap vetélkedtek, hogy melyikük az erõsebb. 
Épp arra jött egy vándor, vastag köpönyegbe burkolódzva. 
Az északi szél és a nap nyomban megegyeztek, hogy az lesz a gyõztes, 
aki hamarabb rábírja a vándort, hogy levegye a köpönyegét. 
Akkor az északi szél elkezdett süvölteni, ahogy csak bírt. 
De a vándor annál szorosabban vonta maga köré a köpenyt, minél erõsebben fújt.
Így aztán az északi szél el is veszítette a versenyt. 
A nap meg elkezdte ontani tûzõ sugarait, mire a vándor egyszeriben kibújt a köpönyegébõl. 
Az északi szél kénytelen volt megadni, hogy bizony a nap az erõsebb.
© 2005 Reinhold Greisbach / Gabriella Kornberger (Institut für Phonetik)
JWG-Universität Frankfurt am Main